1973-ban születtem Egerben (tehát a fiatalabb korosztályhoz tartozom) gyerek fejjel nagyon sok mindenbe belekóstoltam, szinte minden sportot kipróbáltam kisseb nagyobb sikerrel.
Olyan tíz éves lehettem, amikor lent játszottam barátaimmal a házunk előtti parkban, és megszólított az egyébként két lépcsőházzal odébb lakó szomszédom ( Pankacy József - HA6VA) hogy „Dini nem akarsz véletlenül Rádiós Szakkörre járni?” én persze abban a pillanatban minden gondolkodás nélkül rávágtam hogy igen… - ezzel el is indult a lavina!
Akkor még nem sejttettem, hogy pontosan miről is szól ez a dolog, de izgalmasnak tűnt így hát elmentem vele a szakkörre... Jóskabácsi „elintézte” hogy egy életre megszeressem ezt a hobbit.
Miután rávágtam hogy „igen” már jött is a következő mondata akkor irány az Egri Úttörő Ház ! (Jóska épp a buszhoz indult és megvárt, hogy együtt mehessünk.)
Gyerekfejjel hamar elkezdtük a tanulást jó kis csapat verődött össze, talán 10-12 –en voltunk a tanteremben, és mindjárt az első szakköri napon elkezdtünk a rádiózással foglalkozni, természetesen csak elméletben.Nagyon sok műszaki, biztonságtechnikai és rádióforgalmi dolgot tanultunk.
Aztán jött a Morse oktatás, megrémültünk mikor meghallottuk az első morsejeleket, de a kezdeti nehézségek után, szinte pár hónap alatt kb. 40-es ütemmel tudtunk adni-venni. Miután eltelt egy pár hónap "Józsi bácsi" közölte velünk hogy most már készen állunk az amatőr vizsgára és irány Budapest, megyünk vizsgázni. Mondanom sem kell hogy be volt ijedve a kis csapat, az utolsó pillanatig még a vonaton is a tankönyvet meg a papírfecniket bújtuk.
Mikor megérkeztünk a vizsga helyszínére azt láttuk, hogy kb. 100-120 –an vannak, akik különböző vizsgákra várnak /akkor még volt URH-A ; URH-B; RH-A; RH-B; és RH-C fokozatú vizsgákat lehetett tenni/. Én és talán az akkori szakkörtársaim szinte kivétel nélkül RH-A vizsgát tettünk, talán 1-2 ember kivételével mindenki sikeresen levizsgázott.
Miután kezünkbe volt a ha hivatalos oklevél, már mindenkinek az járt a fejébe hogy mielőbb megkérjük az egyéni hívójelet, amit természetesen én is megigényeltem. Mindössze néhány papír kitöltésével és 3-4 hét várakozás után megjött a nagy izgalommal várt hívójel. – emlékszem szinte minden nap arról beszéltünk a rádiós barátokkal, hogy vajon milyen betűvégződésűt hívójelet fogunk kapni, két vagy hárombetűs lesz-e? stb…
Aztán mikor kibontottam a várva várt levelet, benne egy lap, ráírva:
Papp Dénes
Hívójele: HA6FQ
Nagyon megörültem, most már rádiózhatok, itthonról ……
Azóta eltelt jó néhány esztendő, nagyon sok hazai és nemzetközi verseny, számtalan átvirrasztott éjszaka, rengeteg tapasztalat, közel 300 különböző ország a világ összes földrészéről, rengeteg egyéb egzotikus összeköttetés és sok igen ritka állomás hívójele került a naplómba.
Azt hiszem ez az a hobbi amit nem lehet megunni...
